A mai bajegyzésem mellé ajánlom Johnny Cash-től a Hurt-öt.
A sár, a pocsolya, egy túlzásnak hitt mosoly, egy grimasznak vélt gesztus, a könnyek, és persze a szavak, sok mindent elfednek. Figyeljetek oda jobban! Igaz, hogy nehéz futni a ködben. De nem is kell. Néha meg kell állni és körülnézni, lelazulni, picit megpihenni – egyszerűen csak ücsörögni. Mindenünk megvan, körülöttünk hevernek csak össze kell szedni őket. Ha így nem ment, nézz más szemmel – mondjuk csukd be őket. Ha túl sok volt a csúnya szó, fordulj meg! Van, ami nem éri meg. Ennyi – azt hiszem.
Ma belenéztem a tükörbe, és jó érzés töltött el. Elégedett voltam; és elhittem, hogy egyszer valaki más is elégedett lesz velem, és szeretni fog… engem. (Most mosolygok, jól esik ezt leírni. Mint ahogy jó volt látni tegnap egy olyan filmet, aminek a vége hepiend. Annyira jól esett! Ahogyan Hank mondta a kislányának, attól még, hogy valaki rossz, nem biztos, hogy igaza van. És ebből következik: attól még, hogy valami szép, nem feltétlenül kell mesének lennie. Azt hiszem…)
Érezzétek jól magatokat, akárhol legyetek is, akármit is csináljatok éppen – és vigyázzatok magatokra, és, ha van, a párotokra! Bret
